2012. augusztus 2.

Ordaleves


Tavasszal, friss juhtej idején szokták főzni a Torockói asszonyok. Korán reggel mentek ki a mezőre dolgozni, így hamar elkészülő ételeket, levest készítettek, amit magukkal vihettek. Tápláló és a friss kapor miatt frissítő ízű volt, ami jól jött az elfáradt embereknek.

recept  Hantz Lám Irén: A torockói konyha, ízek, szokások című könyvéből


Hozzávalók: 40 dkg orda, 2 dl tejföl, 1 csokor zöld kapor, 2 evőkanál liszt, só 
Elkészítése: 1 liter vizet enyhén megsózunk és  beletesszük az ordadarabokat majd felforraljuk. A lisztet elkavarjuk a tejföllel, kevés levessel hőkiegyenlítjük és behabarjuk vele a levest. Apróra vágott zöld kaporral ízesítjük. 


Torockó régi bányászfalú, lakói betelepült székelyek. A falú felett uralkodik a háromcsúcsú Székelykő hatalmas sziklabérce. Érdekessége, hogy itt a Nap kétszer kel fel. Korán reggel megjelenik az égbolton, a Székelykőtől balra, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik oly magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut. Ezt különös jelenséget az 1130 méteres észak-dél vonulatú Székelykő sajátos alakja okozza. 
Torockó másik látványossága a főtere, a fehérre meszelt, lenyűgöző szépségű, szász stílusú házakkal, melyek Európa Nostra díjban is részesültek.  
Torockó
Torockó legendája
„Különös hely a torockói Remete völgye. Mesélik, hogy valamikor régen, a völgyben tündérek tanyáztak. A tündérkirály palotája ott állt az égig érő sziklák alatt. A tündérkirály leánya a palota ablakából naphosszat a sziklás völgyet nézte. Lassan ránehezedett a hegyek sötétlila árnyéka és mély bánat lett úrrá lelkén. Apját aggasztotta leánya szomorúsága. Tanácskozásra hívta össze a környék tündéreit, s elmesélte nekik nagy bánatát. „A zord sziklák formáját kellene megszelídíteni!”- szólt az egyik tündér. „Ragyogó napfelkelte segítene a dolgon”- szólt a másik. „De még ez sem elég – szólt köztük a legidősebb – ha megtehetnénk, hogy a sziklás völgyben naponta kétszer keljen fel a Nap, az lenne igazán tündéri munka!” Erre mindnyájan munkához is láttak: Másnap reggel olyan napfelkeltére ébredt a tündérkirály égszemű 
lánya, amilyen még nem volt a világ felett. A Nap korongja sziporkázóan ontotta sugarait. Vakítóan fényes volt, nem halványvörös, amilyennek máshol ismerik a felkelő napot. Aztán kékes homály borította be újra a világot. A nap korongját eltakarta a sötétszürke sziklarengeteg. A tündérlány csalódottan apjára nézett. „Várj kicsikém türelmesen, a csoda kedvedért mindjárt megismétlődik” – biztatta a lányát a király. Amikor a ragyogó napsugár másodszor is megjelent a völgy felett, a tündérleány szeméből örömkönnyek hulltak. Reménykék, apró virágok borították be a környező réteket.
A torockói völgyben az óta naponta kétszer kel fel a nap… A világon semmi sem a véletlenek műve.”




Székelykő

 

12 megjegyzés:

4Gyerek írta...

Bizonyára finom a leves. A legenda aranyos, a fotók továbbra is gyönyörűek.

Edina írta...

Gyonyoru kepek <3

Anikó írta...

Ez megint de kedves történet, ez a Torockó gyönyörűen néz ki, szépek ezek a takaros szász stílusú házak nagyon, de az egész vidék nagyon szép. Sajnos errefelé még nem jártam.
Aleda ez az orda ez juhtúró?, mert írod a friss juhtejet, de a főzésnél már nem szerepel csak a tejföl és az orda, meg a sűrítők.
És ha igen, akkor ahányszor ordáról irtok, az mindig juhtúrót takar?????

4Gyerek írta...

Nem, az orda és a juhtúró két külön termék.
De hagyom Aledát, hogy elárulja a tutit, bíztos tudományosabban megfogalmazza.

Adél írta...

A leves nem megszokott, mindennapi , de finom volt az íze.

Adél írta...

Köszi:)

Adél írta...

Aniko, az orda egy túróféle, amit itt Erdélyben juhtejből készítenek. Miután elkészítik a juhsajtot, megmarad a savó. Ez a savó nagyon értékes, mert zsíros és nagy a fehérjetartalma. A savót továbbmelegítik, tejsavat vagy ecetsavat adnak hozzá megint és újból megindul a fehérjekivállás. Így kapják a zsendicét, amelyet aztán gézen leszűrnek, kicsöpögtetnek és kész az orda. Íze kissé édeskés, kissé sós, hasonlít egy kicsit a tehéntúróhoz, de mégis más, jellegzetes és különleges az íze. Hamar romlik, hűtőben is keveset lehet tárolni.
A juhsajtot megdarálják, sóval összegyúrják, ez a juhtúró.

Adél írta...

Köszi, de nyugodtan írhatod:)

Anikó írta...

Aleda nekem írt válaszából is kiderült számomra, hogy két különböző dolog.
A juhtúrót imádom, az ordát nem ismerem, nem ettem, de biztosan az is ízlene, Aleda köszi a precíz választ, most már tudni fogom:-))))

heti menük írta...

Már írtam az egyik bejegyzésednél, hogy tavaly jártunk Erdélyben és a sok gyönyörű hely közül nekem Toroczkó tetszett a legjobban. Megmásztuk a Székelykövet (mindenkinek javaslom, fantasztikus élmény), megnéztük a Napfelkeltét, gyönyörködtünk és információéhségünket csillapítottuk a toroczkói múzeumban, elsétáltunk a falu közepén található itatóhoz (nem tudom mi a pontos neve, az egyik részében az asszonyok mosták a ruhát, a másik részében az állatok ittak), megcsodáltuk ezeket a gyönyörű fehérre meszelt, zöld zsalus házakat, de az élményt nem tudom visszaadni ezekben a sorokban! Aki teheti, fedezze fel saját maga Erdélyt, mert páratlan szépségű hely! És nem tudom miért (talán a tündérek keze van benne?!...), de aki egyszer ott járt, az menthetetlenül beleszeret! Hiszen hogyan is írtad: "a világon semmi sem a véletlenek műve"...Tudod mi maradt ki? A Somodi kalácsot nem sikerült megkóstolni! Pedig állítják, hogy nagyon finom:)

Adél írta...

Gyakran járok Torockóra, mégis engem is le tud nyűgözni Torockó szépsége és egyedi hangulata.
Nemsokára hozom a Somodi kalácsot is:)

HajniZoli írta...

Ordát sokféle variációban ettem,de levesben még soha. Ki kell próbálnom, nagyon jól néz ki:-)

Printfriendly

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...