Erdélyi Konyha Kalendárium 2013

   Az ügyes háziasszonyok nélkülözhetetlen kézikönyve!

       MEGJELENT!  VEGYÉTEK!  SÜSSÉTEK!   FŐZZÉTEK !  

FOGYASSZÁTOK EGÉSZSÉGGEL!

Erdélyi Konyha Kalendárium 2013 

Megjelent az Erdélyi Konyha kincses kalendáriuma, az az évkönyv, mely a 2013-as év minden napjára tartogat egy remek receptet, konyhai tippet azért, hogy az elkövetkező évben gondtalanná tegyük a háziasszonyok konyhai tevékenykedését.

Kötetünk Erdély 12 tájegységét mutatja be, a legjobb hagyományos ételekkel Bihartól Kalotaszegen, Kolozsváron át a legfinomabb székelyföldi ízekig. De helyet kapnak benne azok az ételek is, melyek az évszázadok során a különféle nemzetiségek jóvoltából beilleszkedtek a magyar konyhába, és napjainkra már teljes létjogosultságot élveznek.

Minden egyes tájegységet egy történelmi-gasztronómiai bemutató és egy ízes kis novella előz meg, hogy még inkább szórakoztatóvá tegye a konyhai teendőket.

Megjelent a novemberi lapszám is!

Novemberi nyugalom

Bevallom õszintén, november nem a legkedvencebb hónapom. Hiányzik a nyár  forrósága és fénye, a tenger kékje, de még az õszi színekben pompázó erdõ sem gyönyörködteti már a szememet. A hideg, ködös tájban a szél ide-oda fújja a sárga faleveleket, mintha utolsó táncot járatna velük, aztán elengedi õket, hogy vastag avarként még egy utolsó szolgálatot tegyenek a természetnek, meleget tartsanak majd a földnek a hideg téli napokon.

November az elmúlás, a nyugalomba vonulás hónapja. A természet, miután átadta nekünk termését, magába vonul, és megpihen. Az emberek számára is itt van a befelé fordulás és a megemlékezés ideje azokról, akik elõttünk jártak. Térségenként változó szokások teszik ezen napok hangulatát komolyabbá vagy vidámabbá. Sok helyen megterítenek, majd kenyeret, sót és vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyaroknál még a sírokhoz is kivisznek belõle, a maradékot pedig a koldusoknak adják. Székelyföldön cipót sütnek a kemencében, amit a templom elõtt gyülekezõ szegények között osztanak ki. A hagyományos falusi közösségekben munkatilalom van a halottak hetén, ilyenkor nem szabad nagyobb munkálatokhoz fogni, mint szántani, mosni, meszelni, avagy káposztát savanyítani, mert úgy tartják, hogy az ellágyul.

Nyugatról ma már hozzánk is átterjedt a halloween ünnepe, aminek a töklámpás a legfontosabb kelléke. Amerikában a gyerekek jelmezbe öltözve házról házra járnak, és cukorkát kapnak. Ilyenkor tréfásan dekorált kis aprósütemények, muffinok, nem kevés kreativitással humoros vagy egészen rémes öltözéket kapnak. Itt a kitûnõ alkalom, hogy kisebb gyerekeinkkel közösen készítsük ezeket a dekorációkat, amit kimondottan szeretni fognak. A legkézenfekvõbb alapanyagok, amelyekbõl ezek varázsolhatók, a sárgarépa, a sütõtök, az édesburgonya vagy a narancs. A töklámpás készítésekor kivájt tökhúsból ízletes krémlevest készíthetünk, vagy pedig lereszelve finom süteményekbe keverhetjük bele.

Alig alszunk néhányat, és november 11-én itt egy újabb jeles nap, ami színt hoz a ködös novemberbe. A legenda szerint Márton a koldusok és katonák védõszentje volt, és amikor püspökké választották, az érte menõk elõl a libaólba menekült, ám a libák hangosan gágogni kezdtek, Mártont pedig megtalálták. A hiedelem szerint, aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezik majd. Márton napja zárja le az éves gazdasági munkákat, és ekkor veszi kezdetét a természetben a téli pihenõ. Ezen a napon terelték be a kihajtott állatokat a legelõkrõl, és ekkor kapták meg a pásztorok évi bérüket is, ami sokszor egy felhizlalt liba volt. A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi libabált rendeztek, és ekkor köszöntötték a névnaposokat. Ezen a napon kerül sor az újbor kóstolására is.

A falvak közösségében régebb minden alkalmat megragadtak arra, hogy közös étkezéseket rendezzenek, melyek összehozták az embereket, beszélgettek, és jobban megismerték egymást. Ilyenkor folytak a viccelõdések, a harsány nevetések, de ilyenkor derült ki az is, kinek miben van szüksége segítségre.

Ha nem is adatik meg mindenkinek, hogy bálokban és mulatságokban fogyasszon ilyen elõkelõ, jeles napokhoz fûzõdõ ételeket, ezeket elkészíthetjük otthon is a családi körben. Ha már a november egy olyan hónap, amikor nincs vakáció és szabadság minden családtagnak, és nincsenek nagy közös kirándulások, legyen inkább a közös étkezések hónapja. Tudom, hogy nem könnyû megvalósítani a mai rohanó világban, amikor a szülõk túlóráznak, a gyerekek pedig iskolai étkezdékben ebédelnek, de talán a mindennapi közös vacsorák és a hétvégi ebédek még beleférnek. A közös családi étkezés összetartja a családot, és értékeket hordoz. Segít abban, hogy egymásra hangolódjunk, és teljes figyelmünkkel egymás felé forduljunk. A közös étkezés alapja az egészséges táplálkozásnak is, hisz olyankor nyugodtabban eszünk, mintha egymagunkban habzsolnánk a tévé elõtt, és az agynak ideje marad, hogy feldolgozza a jóllakottság érzését. Ilyenkor alakulnak ki és rögzülnek a gyerekekben az étkezési szokások, melyeket majd egész életükben magukkal hordoznak.

Gyerekként még volt alkalmam átélni azt, amikor a családunk négy generációja ült közösen asztalhoz ebédelni. Mindenkinek megvolt a maga helye az asztalnál: dédnagyapám az  asztalfõnél, jobb felén a fia, azaz nagyapám nagymamámmal, bal felén unokaveje, vagyis apukám és anyukám, és szemben vele pedig ültem én, az unoka. Máig bennem él az akkori ebédek hangulata, belém vésõdtek az illatok és ízek, az ebéd utáni csendes beszélgetések nyugalma pedig még ma is melengeti a lelkemet. 

Ne mulasszunk el egyetlen alkalmat sem, hogy a közös étkezések hangulatát is örökségként vigyék a gyermekeink majd magukkal. Ne legyünk restek vasárnaponként elõvenni a szép abroszt, az ünnepi porcelánkészletet és a kristálypoharakat. Az alkalomnak vagy épp ünnepnek megfelelõen dekoráljuk az asztalt, hogy mikor köréje ülünk, érezzük a  mondanivalóját.

Kívánom az Erdélyi Konyha minden kedves olvasójának, hogy terített asztalát hangulat és béke aranyozza be, ennek melege és fénye pedig visszasugározzon minden családtagjára.

Kálmán Adél – Kolozsvár