Az ügyes háziasszonyok nélkülözhetetlen kézikönyve!
Megjelent az Erdélyi Konyha kincses kalendáriuma, az az évkönyv, mely a 2013-as
év minden napjára tartogat egy remek receptet, konyhai tippet azért,
hogy az elkövetkező évben gondtalanná tegyük a háziasszonyok konyhai
tevékenykedését.
Kötetünk Erdély 12 tájegységét mutatja be, a
legjobb hagyományos ételekkel Bihartól Kalotaszegen, Kolozsváron át a
legfinomabb székelyföldi ízekig. De helyet kapnak benne azok az ételek
is, melyek az évszázadok során a különféle nemzetiségek jóvoltából beilleszkedtek a magyar konyhába, és napjainkra már teljes létjogosultságot élveznek.
Minden egyes tájegységet egy történelmi-gasztronómiai bemutató és egy ízes kis novella előz meg, hogy még inkább szórakoztatóvá tegye a konyhai teendőket.
Novemberi
nyugalom
Bevallom
õszintén, november nem a legkedvencebb hónapom. Hiányzik a nyár forrósága
és fénye, a tenger kékje, de még az õszi színekben pompázó erdõ sem
gyönyörködteti már a szememet. A hideg, ködös tájban a szél ide-oda fújja a
sárga faleveleket, mintha utolsó táncot járatna velük, aztán elengedi õket,
hogy vastag avarként még egy utolsó szolgálatot tegyenek a természetnek,
meleget tartsanak majd a földnek a hideg téli napokon.
November az
elmúlás, a nyugalomba vonulás hónapja. A természet, miután átadta nekünk
termését, magába vonul, és megpihen. Az emberek számára is itt van a befelé
fordulás és a megemlékezés ideje azokról, akik elõttünk jártak. Térségenként
változó szokások teszik ezen napok hangulatát komolyabbá vagy vidámabbá. Sok
helyen megterítenek, majd kenyeret, sót és vizet tesznek az asztalra. A
bukovinai magyaroknál még a sírokhoz is kivisznek belõle, a maradékot pedig a
koldusoknak adják. Székelyföldön cipót sütnek a kemencében, amit a templom
elõtt gyülekezõ szegények között osztanak ki. A hagyományos falusi
közösségekben munkatilalom van a halottak hetén, ilyenkor nem szabad nagyobb
munkálatokhoz fogni, mint szántani, mosni, meszelni, avagy káposztát
savanyítani, mert úgy tartják, hogy az ellágyul.
Nyugatról ma
már hozzánk is átterjedt a halloween ünnepe, aminek a töklámpás a legfontosabb
kelléke. Amerikában a gyerekek jelmezbe öltözve házról házra járnak, és
cukorkát kapnak. Ilyenkor tréfásan dekorált kis aprósütemények, muffinok, nem
kevés kreativitással humoros vagy egészen rémes öltözéket kapnak. Itt a kitûnõ
alkalom, hogy kisebb gyerekeinkkel közösen készítsük ezeket a dekorációkat,
amit kimondottan szeretni fognak. A legkézenfekvõbb alapanyagok, amelyekbõl
ezek varázsolhatók, a sárgarépa, a sütõtök, az édesburgonya vagy a narancs. A
töklámpás készítésekor kivájt tökhúsból ízletes krémlevest készíthetünk, vagy
pedig lereszelve finom süteményekbe keverhetjük bele.
Alig alszunk
néhányat, és november 11-én itt egy újabb jeles nap, ami színt hoz a ködös
novemberbe. A legenda szerint Márton a koldusok és katonák védõszentje volt, és
amikor püspökké választották, az érte menõk elõl a libaólba menekült, ám a
libák hangosan gágogni kezdtek, Mártont pedig megtalálták. A hiedelem szerint,
aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezik majd. Márton napja
zárja le az éves gazdasági munkákat, és ekkor veszi kezdetét a természetben a
téli pihenõ. Ezen a napon terelték be a kihajtott állatokat a legelõkrõl, és
ekkor kapták meg a pásztorok évi bérüket is, ami sokszor egy felhizlalt liba
volt. A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi
libabált rendeztek, és ekkor köszöntötték a névnaposokat. Ezen a napon kerül
sor az újbor kóstolására is.
A falvak
közösségében régebb minden alkalmat megragadtak arra, hogy közös étkezéseket
rendezzenek, melyek összehozták az embereket, beszélgettek, és jobban
megismerték egymást. Ilyenkor folytak a viccelõdések, a harsány nevetések, de
ilyenkor derült ki az is, kinek miben van szüksége segítségre.
Ha nem is
adatik meg mindenkinek, hogy bálokban és mulatságokban fogyasszon ilyen
elõkelõ, jeles napokhoz fûzõdõ ételeket, ezeket elkészíthetjük otthon is a
családi körben. Ha már a november egy olyan hónap, amikor nincs vakáció és
szabadság minden családtagnak, és nincsenek nagy közös kirándulások, legyen
inkább a közös étkezések hónapja. Tudom, hogy nem könnyû megvalósítani a mai
rohanó világban, amikor a szülõk túlóráznak, a gyerekek pedig iskolai
étkezdékben ebédelnek, de talán a mindennapi közös vacsorák és a hétvégi ebédek
még beleférnek. A közös családi étkezés összetartja a családot, és értékeket
hordoz. Segít abban, hogy egymásra hangolódjunk, és teljes figyelmünkkel egymás
felé forduljunk. A közös étkezés alapja az egészséges táplálkozásnak is, hisz
olyankor nyugodtabban eszünk, mintha egymagunkban habzsolnánk a tévé elõtt, és
az agynak ideje marad, hogy feldolgozza a jóllakottság érzését. Ilyenkor
alakulnak ki és rögzülnek a gyerekekben az étkezési szokások, melyeket majd
egész életükben magukkal hordoznak.
Gyerekként
még volt alkalmam átélni azt, amikor a családunk négy generációja ült közösen
asztalhoz ebédelni. Mindenkinek megvolt a maga helye az asztalnál: dédnagyapám
az asztalfõnél, jobb felén a fia, azaz nagyapám nagymamámmal, bal felén
unokaveje, vagyis apukám és anyukám, és szemben vele pedig ültem én, az unoka.
Máig bennem él az akkori ebédek hangulata, belém vésõdtek az illatok és ízek,
az ebéd utáni csendes beszélgetések nyugalma pedig még ma is melengeti a
lelkemet.
Ne
mulasszunk el egyetlen alkalmat sem, hogy a közös étkezések hangulatát is
örökségként vigyék a gyermekeink majd magukkal. Ne legyünk restek
vasárnaponként elõvenni a szép abroszt, az ünnepi porcelánkészletet és a
kristálypoharakat. Az alkalomnak vagy épp ünnepnek megfelelõen dekoráljuk az
asztalt, hogy mikor köréje ülünk, érezzük a mondanivalóját.
Kívánom az
Erdélyi Konyha minden kedves olvasójának, hogy terített asztalát hangulat és
béke aranyozza be, ennek melege és fénye pedig visszasugározzon minden
családtagjára.
Kálmán Adél – Kolozsvár
11 megjegyzés:
De jó:) Már alig várom, hogy forgathassam mindkettőt:)
Tavaly véletlenül hozzájutottam a kalendáriumhoz, Nővérem vette meg nekem. Nagyon tetszett! Remélem, ezúttal is sikerül megkaparintanom:-)
Szívesen átlapoznám. Nagyon jó könyvek ezek!
Mindenkinek szívesen ajánlom az „Erdélyi Konyha Kalendárium 2013” könyvet. Nagyon szép emlékeket idézet elő bennem. Természetesen egyből eszembe jutott a kolozsvári gyerekkori emlékeimet. Eszembe jutót kedves nagymamáim finomságos eredeti erdélyi ételei, süteményei és természetesen eszembe jutót az egykori Pata utca és annak török cukrász bácsija, Daut Ismail, amint maga keveri-kavarja csodásan finom fagylaltjait és soha nem felejtem el menyire kedves ember volt. Ahányszor meglátogattam mindig megajándékozott egy igazi „Koják nyalókával”.
Azóta is sokszor ettem sok finomságot és fagylaltot, mindenféle formában, de olyan felejthetetlen, fenséges ízeket nem tapasztaltam, mint akkor, rövidnadrágos koromban. Tudom az emlékezés megszépít és az idő telik, de az évek nem egyformák, ahogyan az ízek sem. Ez a könyv segíteni fog, hogy kedves feleségemmel előidézzük ezeket a szép és finom eredeti ízeket, emlékeket kislányomnak és barátaimnak.
Biztos már megvolt:)
Remélem sikerül megvenned az idén is, nagyon színvonalas lett!
Krisz, remélem neked is sikerül megvenni !
Kedves Tibor, nagyon örülök, hogy ilyen kedves emlékeket hozott fel önben ez a kalendárium. A török cukrászról nagyon sokat hallottam , sajnos nekem már nem volt alkalmam megkóstolni a híres fagylaltját.
Kedves Tibor!
Lehet még rendelni ebből a könyvből? ( Erdélyi Konyha kalendárium )
Üdvözlettel: Nagy Andrea
Itt megrendelhető a kalendárium.
http://www.corvinkiado.ro/ek%20kalendarium.html
Megjegyzés küldése