Tordai pecsenye

A tordai pecsenye nagyon híres és kedvelt eledel, amit régen, a tordai vásárba érkezőknek sütöttek, fehér kenyérrel és kovászos uborkával kínáltak. Bár csak sóval fűszerezték, mégis  finom, omlós, ízletes és nagyon laktató volt. A szegényebb emberek, akik a pecsenye árát nem tudták megfizetni, azoknak a forró zsírban kenyeret sütöttek, mely szintén tápláló és finom falat volt. A pecsenyét a gabonán nevelt fiatal mangalica disznó húsából készítették, a csontos, szalonnás, bőrös sertéskarajt 2.5 cm vastagságúra felszeletelték, bőrös felénél bevagdosták egészen a húsos részéig. Erre azért volt szükség, hogy a bőrös rész ne húzza össze a hússzeletet és, hogy hamarabb átsüljön, így sütéskor a szalonnás rész kakastaréj formájúra kinyílott. A szeleteket előző este bepácolták, ehhez a tordai sóbányából hozták a sós levet, abban tartották a hússzeleteket a sütés előtti 10 órában. A tüzelőt száraz gyertyán vagy tölgyfából készítették, mert az  jobban tartotta a parazsat, a sütéshez pedig acéllábost használtak, mert abban nem ragadt oda a hús. Ahhoz, hogy a pecsenye bőrös-szalonnás része, piros és ropogós legyen, sütés előtt tejjel bekenték.

Hozzávalók: 4 szelet, 2.5 cm vastag, fiatal mangalica disznó, csontos, karaja, szalonnájával és bőrével együtt, só

a sütéshez: 50 dkg zsír, 5 cikk fokhagyma, 1 hagyma, kevés tej

tálaláshoz: 4 szelet fehér kenyér, kovászos uborka

Elkészítése: a hússzeleteket 10 óráig, sós vízben pácoljuk. Sütés előtt a bőrös és szalonnás részét bekenjük tejjel, majd egész a húsig bevagdossuk. A zsírba beletesszük a  megpucolt hagymát és fokhagymát, majd felforrósítjuk. Ha a zsír forró, szűrőkanállal kivesszük a hagymákat és beletesszük a hússzeleteket, majd erős tűzőn addig sütjük, míg ropogósak és pirosak lesznek. Forrón tálaljuk, fehér kenyeret és kovászos uborkát adunk mellé. 

Orbán Balázs : Torda város és környéke 
 " Hires a kenyere, nemcsak minőségre, de nagyságra nézve is. Sehol oly nagy, oly szép pirosra kisült s mégis ruganyos, könnyű kenyeret nem lehet látni, mint Tordán; a tordai asszony ambitiója az, hogy egy (kis) vékából sütött kenyere is tökéletesen ki legyen sülve, aránylag könnyű és izletes legyen.
A jó kenyér mellé aztán jó sülttel is szolgálnak. A tordai ugynevezett kofa-pecsenye – melyet ott a piaczon sütnek süstörgő bő zsirban – ritkitja a párját, s annyira hires, hogy az idegen útasok rendszerint a vendéglőkbe is vitetnek, hogy Torda ezen kiválóságával megismerkedhessenek. "