Tejszínes labodafőzelék

Hozzávalók: 2 csokor laboda, 2 marék zsenge csalán, 2 szál zöld fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál liszt, 2 dl tejszín, só, bors, csilipehely; a feltéthez: füstölt szalonna

Elkészítése: A labodát és a csalánt megválogatjuk,  enyhén sós vízben leforrázzuk, majd leszűrjük és késsel összevágjuk. A fokhagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és az olajon megdinszteljük. Megszórjuk a liszttel, rádobjuk az összevágott labodás csalánt, összekavarjuk és felöntjük a tejszínnel. Megkavarjuk és annyi vizet adunk még hozzá, hogy kellő sűrűségű legyen. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, megszórjuk csilipehellyel és 4-5 percig főzzük. A szalonnát vékony szeletekre vágjuk, beirdaljuk és kisütjük, majd a főzelékkel tálaljuk.

Kerti laboda

Tavaszi gombaleves

Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg gomba, 2 szál zöldhagyma, 3 dkg vaj, só, bors, 2 tojás; a galuskához: 10 dkg krumpli, 1 tojás, 2-3 evőkanál liszt, só; a tálaláshoz: tejföl, csilipehely

Elkészítése: A zöldhagymát meg a gombát megtisztítjuk, megmossuk és szeletekre vágjuk. A vajat felhevítjük, rádobjuk a zöldhagymát meg a gombát és zsírjára sütjük. Felöntjük vízzel, sózzuk, borsozzuk és megfőzzük. A galuskához a krumplit megpucoljuk, megmossuk és kockára vágjuk. Enyhén sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük és összetörjük. Hűlni hagyjuk, majd hozzáadjuk a felvert tojást és annyi lisztet, hogy galuskatészta sűrűségű masszát kapjunk. Evőkanállal galuskákat szaggatunk a levesbe és megfőzzük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét belefőzzük a levesbe a sárgáját pedig kevés levessel elkavarjuk, hőkiegyenlítjük, majd beöntjük a levesbe. Tálaláskor tejfölt adunk melléje és megszórjuk csilipehellyel. 

Epres csokoládétorta

Hozzávalók:
 a kakaós piskótához: 5 tojás, 18 dkg cukor,  3 dkg kakaó, 15 dkg liszt, 2 evőkanál olaj;
 a krémhez: 1 vaníliás pudingpor, 10 dkg cukor, 4 dl tej, 2 dl tejszín, 10 g zselatin, 20 dkg eper;
 a díszítéshez: 20 dkg 70 %-os csokoládé, 2,5 dl tejszín, 12-15 szem eper

Elkészítése: 
A piskótához a tojásokat egy keverőtálba törjük, hozzáadjuk a cukrot és kézi habverővel vastag krémhabbá verjük. Beleszitáljuk a kakaót meg a lisztet, körbecsorgatjuk az olajat és könnyedén összekavarjuk. Olajjal kikent és belisztezett, 20-22 cm-es tortaformába simítjuk és előmelegített sütőben, 20-25 perc alatt megsütjük. 
A krémhez a pudingport összekeverjük a cukorral és csomómentesre kavarjuk a tejjel majd sűrűsödésig főzzük. Közvetlenül a tetejére fóliát teszünk, hogy ne bőrözzön be és hagyjuk teljesen kihűlni. A zselatint 0,5 dl vízben feloldjuk és felmelegítjük(nem forraljuk), a tejszínt pedig felverjük, majd mindkettőt a kihűlt pudingba keverjük. Végük belekeverjük a megmosott, lecsöpögtetett és kisebb darabokra vágott epret is. 
Az időközben kihűlt piskótát négy lapba vágjuk, megtöltjük a krémmel és egy éjszakára hűtőbe tesszük dermedni. 
Másnap a tejszínt egy edénybe töltjük, beletesszük az összetördelt csokoládét és a tűzre téve addig kavarjuk, míg egynemű krém lesz. Többször átkavarva kihűtjük, de csak annyira, hogy még folyós maradjon, kb. háromnegyed részét a torta tetejére öntjük és hagyjuk magától szétfolyni. Az epret szárastól megmossuk, papírtörlővel leitatjuk és a megmaradt csokoládékrémbe mártjuk, majd a torta tetejére tesszük. Tetszés szerint epervirággal is díszíthetjük. 

Töltött csirkecomb

 A csirkecomb az egyik leggyakrabban használt húsos alapanyag hisz könnyen és viszonylag rövid idő alatt elkészíthető. Egy kis plusz alapanyag és munkabefektetéssel egy igazi extra hétvégi vagy akár ünnepnapi fogást készíthetünk belőle. A füstölt tarja helyett használhatunk sonkát vagy csirkemájat is, ez utóbbi esetében majoránnával ízesítsük.

Hozzávalók 4 személyre: 4 egész csirkecomb, 20 dkg füstölt tarja, 2+1 tojás, 2 szál zöldhagyma, 2 szál zöld fokhagyma, petrezselyemzöld, 3 dkg vaj, 2 evőkanál olaj, só, bors, fűszerpaprika. 

Elkészítése: 
1. A zöldhagymát megpucoljuk, a petrezselyemmel együtt megmossuk, apróra vágjuk és a vajon üvegesre dinszteljük.
2. A tojásokat megfőzzük, megpucoljuk és apróra vágjuk, a füstölt tarját pedig ledaráljuk.
3. Egy tálban összekeverjük a tarját, a tojást meg a dinsztelt hagymát és hozzáadjuk a megmaradt tojás sárgáját.
4. A fehérjét felverjük és belekeverjük a töltelékbe.
5. A csirkecombokat megmossuk és papírtörlővel szárazra töröljük.
6. A combokról alányúlva lefejtjük a bőrt, megtöltjük a töltelékkel, finoman szétnyomogatjuk és a bőrt fogvájóval rögzítjük a húshoz, hogy sütés közben a töltelék ne folyjon ki.
7. A megtöltött combok mindkét felét megszórjuk sóval, borssal meg fűszerpaprikával, sütőtálba helyezzük és tetejére tesszük az apróra vágott zöld fokhagymát. 
8. A combokat meglocsoljuk az olajjal, kevés vizet öntünk alája és forró sütőben, 20 perc alatt megsütjük. Petrezselymes krumplival vagy bármilyen körettel tálaljuk.

Tavaszi karalábéleves

Hozzávalók:  2 zsenge tavaszi karalábé, 2 szál sárgarépa, 1 petrezselyem gyökér, 2 szál zöldhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 2 evőkanál olaj, só; a grízgaluskához: 2 tojás, 7-8 evőkanál gríz, csipetnyi só

Elkészítése: A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk és kockára vágjuk. Az olajat felhevítjük, rádobjuk a sárgarépát, a petrezselyem gyökeret meg a karalábét és megdinszteljük. Felöntjük vízzel, megsózzuk és puhára főzzük. Félidőben hozzáadjuk a apróra vágott zöldhagymát, kevés zöldjével együtt és az apróra vágott petrezselyemzöldet. A grízgaluskához a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval felverjük, hozzáadjuk a sárgáját meg a grízt és tejföl sűrűségűre kavarjuk. 10 percig pihenni hagyjuk, majd evőkanállal galuskákat szaggatunk a levesbe, 10 percig főzzük, majd eloltjuk alatta a tűzet, lefedjük és 15 percig pihenni hagyjuk. 

Oldalas sárgarépaágyon

Hozzávalók:  80 dkg bőrös sertésoldalas; 
a páchoz: 3 evőkanál ketchup, 2 evőkanál olaj, só, bors, fűszerpaprika, 2-3 cikk fokhagyma;
 a zöldségágyhoz: 3-4 sárgarépa, 1 piros paprika, 1 zöld paprika, 2-3 cikk fokhagyma, csipetnyi szárított majoránna

Elkészítése: 
1. A sertésoldalast megmossuk, szárazra töröljük és éles késsel a bőrös felét négyzetrácsosan bevágjuk.
2.  A ketchupot összekeverjük az olajjal, sóval, borssal, fűszerpaprikával meg a fokhagymával és bedörzsöljük vele a húst. 2-3 óráig állni hagyjuk.
3. A zöldségeket megpucoljuk, karikára vágjuk, egy tál aljába tesszük, és megszórjuk majoránnával. 
4. Az oldalast a bőrös felével lefele ráhelyezzük, félig felöntjük vízzel, fóliával befedjük és forró sütőben 35-40 percig sütjük. Ekkor levesszük a fóliát, a húst megfordítjuk és ropogósra sütjük. 
5. A húst szeletekre vágjuk, a velesűlt zöldségekkel és salátával tálaljuk. 

 

Erdélyi lucskos káposzta libahússal

 

Az erdélyi mezőségi falvakban, köztük Bonchidán is  30-40 évvel évvel ezelőtt szinte nem volt ház, ahol ne neveltek volna libákat. Nappal azokat kicsapták a legelőre, Bonchidán a Szamos parti vásártérre, ahol a  libapásztorok, többnyire fiatal lánykák vigyáztak rájuk. Este mikor hazatértek, hangos volt az utca a libák gágogásától. Később aztán nem még engedték, hogy a libákat odatereljék legelni, és hely hiányában már csak a falú szélén lévő házaknál neveltek libákat. 

 Nyáron, amikor a télen vágott disznóból már elfogyott a füstölt csont is, jól jött egy-egy liba levágása. A püspökfalatból, szárnyból és nyaki részekből lucskos káposztát  főztek, a többi részből pedig pecsenyét sütöttek. Tálaláskor bőven kanalaztak a levesbe a zsíros házi tejfölből, és a kertből fejesedő piroshagymát ettek mellé. 

 Erdélyi lucskos káposzta libahússal

Hozzávalók: 1 liba nyaka és szárnyai, 1 fej nyári káposzta, 1 paprika, 2 paradicsom, 1 fej hagyma, 1 evőkanál liszt, 2 evőkanál libazsír, só, bors, fűszerpaprika, 1 csokor friss kapor és  csombor

Elkészítése: A hagymát meg a paprikát megpucoljuk és apróra vágjuk, majd egy evőkanál libazsíron megdinszteljük. Megszórjuk a fűszerpaprikával és felöntjük vízzel. Belerakjuk a feldarabolt libahúst, sózzuk meg borsózzuk és addig főzzük, míg a hús majdnem megfőtt. Ekkor hozzáadjuk a felvágott káposztát, az apróra vágott paradicsomot, a csokor zöldfűszert és puhára főzzük. A megmaradt libazsíron világosra pirítjuk a lisztet, csomómentesre kavarjuk egy kevés vízzel és berántjuk a levest, majd kiforraljuk. Tálaláskor tejfölt adunk hozzá. 

A recept megjelent  a 2014-es Erdélyi Konyha kalendáriumban. 

 A recepthez írt novellát Török Zoltán  írta, a történet kitaláció, de a helyet a Bonchidai vásártér ihlette. A képen lévő bicska, nem veszett el soha, nagyon vigyázok rá, hisz a 103 évet megélt Máthé Ferenc dédnagyapámé volt, aki mindig a fekete posztó lájbija belső zsebében tartotta és valóban azzal vágta a hagymát.

Boldog percek

         Előrenyújtott nyakkal támadtak, sziszegő hangot hallatva. Egy kóbor kutya túlságosan közel merészkedett, a gúnár és egy pár tojó azonnal nekirohant és elkergették. A kislány, a libapásztor aki alig volt magasabb mint a gúnár, mosolyogva szemlélte az eseményt. Nem messze volt a Szamos, de a vízhez közel nem mehetett, a sebesen hullámzó víz egy-kettőre magával sodorná a gágogó csapatot. Csak a rétig terelgette a szárnyasokat, ahol azok belenyugodva csipegették a füvet. Szabályosan legeltek. Csak akkor támadt némi nyugtalanság közöttük, amikor az a tekergő, hosszú szőrű, tarka négylábú oda andalgott, de hamar elbántak vele. Szerette ezt a rétet a kislány, a libákkal együtt. Tücsökciripelés, énekes madarak trillája és a közeli-távolban sebesen folyó víz hangja még sokszor, álmában is körülvette. A magasba most egy pacsirta cifrázta a dallamot, majd sebesen alábukva eltűnt a bokrok alatt. Az árterületet mindenütt fűzfa bokrok és égerfák tarkítottak, egy terebélyes szomorúfűz volt a kedvence annak az árnyékából figyelte a ludakat. Most is az alól fürkészte a bodorfelhőket, próbálta kitalálni milyen alakokat formáznak, tejfehér, puha anyagból  a magasba járó szelek. Az ott egy ház, szinte olyan mint az a nagy, emeletes amelyet megcsodált a múlt héten a városban. Amaz pedig egy kiscsikó, még lobogó sörénye is van! Jó móka ez a kitalálósdi, telik vele az idő. Délben haza kell hajtsa a libuskáit mert vendégeik jönnek, onnan a városból. Most már másodjára tűnik fel valami csillogó a hosszan húzódó fűzfabokrok felől, hirtelen elhatározással talpra szökken és elindul abban az irányba. De alig lép vagy kettőt, eltűnik a csillogás. Jobbra tipeg, balra fordul és ne, megint látszik. Szökdelve közelít, az utolsó métereken már fut is. Megint eltűnik a csillogás. De most már nem hagyja magát, alaposan szemrevételezi a bokoraljat. Néz, figyel, keres. És talál, talál bizony de nem akármit: egy zsebkést, egy bicskát. Kinyitva, ferdén támaszkodva, egy kisebb hangyaboly tövében ott csücsül a csillogást kiváltó penge, fekete nyéllel. Három szegecs fogja össze, az él kopott, vásott a sok fenéstől. Apró rozsdafoltok tarkítják, de nem annyira, hogy a pajkos napfény ne tudna vágtázni a pengéjén, csalogató csillogást varázsolva, ami most ide bolondította a kisleányt. Hümmögve szemléli, majd kezét nyújtja az öreg darab után. Megpróbálja összecsukni, ami biza nem könnyű. Közelről alaposan megnézi a zsebkést, majd ötlete támad. Vissza, hamar vissza a fűzhöz, ahol vág magának egy vastagabb ágat. Jobban mondva többször is nekiveselkedik a vágó műveletnek, míg végül bal kezében marad az ág. Nem lehet, hogy más ne tudjon a leletről, nannyó háza nincs messze, csak a libákat el nem hagyhatja. De most már az ággal felszerelkezve, hamar összetereli a gigázó csapatot és elindítja hazafelé. Serényen tipegnek a szárnyasok, némi méltatlankodás is vegyül a gágogás közé, hiszen ott kell hagyni a kövér füvet, de mese nincs, a vesszősuhogásnak kell engedelmeskedni. Haladnak egyre gyorsabban, mögöttük a kislány, bal kezében, magától távol tartva, ott a fenyegető bicska is. A közeledő zajra kilépik az ajtón a nannyó is, elballag a léces kertig. Nem érti mi történt, hiszen még alig tette oda az ebédet, fiáék jönnek ma délután a városból, nagyobb fazékkal készít ilyenkor. Az unoka, a libapásztor, a szomszédba lakó leányáé, szófogadó kislány, miért is siet most vissza a rétről, hiszen abban egyeztek, hogy ha a déli gyors tehervonat sípol a vízen túli vágányon, akkor jöjjön csak. Mikor a leányka olyan közel ér, hogy a lassú tűzön fövő paradicsomos káposzta birizgálja a szaglószerveit, boldogan elkiáltja magát: „Nézd, nannyó, mit találtam!”. Összevont szemöldökkel hunyorog a napfényben a fejkendős mamóka,  a kerítés lécei közt kezét nyújtja az unokája felé. Kezébe kerül a bicska, rövidlátó szemeihez közelíti azt. Fejcsóválva szemléli. Aztán kinyitja a kaput, félre áll a lúdtalpas csapat elől. A libák előrenyújtott nyakkal közelítik meg a vályút,  mert kövér kukorica szemek, garmadával állnak abban. A nagyapa is kilép a színből, ahol valamit fűrészelt. Nézi, hogy becsukódik a kapu, unokáját kézen fogva hozza az öreg párja. És kezébe adja a bicskát. „Ott találtam a bokrok alatt, tata!”. Nannyó mosolyogva közli: „Nem kellene megvárni a vasárnapot a cukorkával. Megérdemli   ez a copfos, szerintem azonnal. Nem a múlt héten hagytad el, amikor ágakat vágtál a kecskéknek?”. Csattanva csukódik a bicska, mindhárman megindulnak a ház felé,  ahol a sufniban várakozik a tartalék édesség. Mosolyogva lépkednek a fényesen kéklő ég alatt. Mikor a kislány ugrálni kezd, a két öreg is utánozza. Távolról nézve murisnak tűnik a ficánkoló két öreg, amint közrefogva, kézen vezetik az apró csemetét. De ők ezzel nem törődnek,  rég eltűnt fiatalságuk boldogság szellője suhint körülöttük. Mulandó, ritka percek ezek, amikor a sajgó derekat, a ropogó ízületeket elfeledve lehet fityiszt inteni a jövőnek. Csodálatos érzés!

Török Zoltán