Richelieu pulyka az Erdélyi Versailles romjainál

 

Richelieu pulyka

Szilvássy Karola: Kipróbált receptek szakácskönyvből

Hozzávalók: 1 pulykamell bőrrel együtt, 1 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér,1 hagyma,3-4 cikk fokhagyma,1 füstölt sertésnyelv, 1 kisebb libamáj, 2-3 evőkanál libazsír, 1 evőkanál liszt, 2 evőkanál tejföl, 2 dl magas zselatintartamú csontlé, 5 tojás sárgája, 1 citrom, 1-2 teáskanál cukor, só, bors, szarvasgomba 

Elkészítése: A hagymákat és a zöldségeket megpucoljuk, felvágjuk és tepsibe tesszük. A pulykamellet sóval, borssal bedörzsöljük, ráhelyezzük a zöldségekre, félig feltöltjük vízzel és lassú tűzön megsütjük. Ha megsült hűlni hagyjuk, majd a mellhúst kivágjuk, úgy, hogy a külső, bőrös részén maradjon kb. 2 cm vastagságú húsréteg. A szarvasgombát beáztatjuk a csontlébe. A libamájat a zsírban, alacsony hőfokon megsütjük, majd hűlni hagyjuk. A lisztet, a tejföllel és a tojássárgával elkavarjuk, felöntjük a csontlével és vízgőz fölött tejföl sűrűségűre főzzük. Hozzáadjuk az apróra vágott citromhéjat, a cukrot, sózzuk, borsozzuk és citromlével ízesítjük, majd kihűtjük. A kivágott pulykahúst, a füstölt nyelvet, a libamájat kockákra vágjuk, hozzáadjuk a szarvasgombát és belekeverjük a mártást. A töltelékkel megtöltjük a pulykamellet, fóliába csomagoljuk, végeinél szorosan lezárjuk, hűtőbe tesszük. Hidegen szeleteljük. 

 

Ízekben mentett történelem az Erdélyi Versailles romjainál

Gyerekkorom egyik kedves színhelye az erdélyi Versailles-ként emlegetett bonchidai kastély, amelyet a XV. század végén Bánffy György idejében kezdtek el építeni, majd a XVIII. században Bánffy Dénes, Kolozs megye főispánja alakíttatta át barokk stílusba és tette Erdély egyik legbecsesebb építményévé. Utolsó tulajdonosa gróf Bánffy Miklós író, aki a család bonchidai birtokán nevelkedett. A kastélyt 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták, majd a kommunizmus idején hagyták tönkremenni.

Gyerekként ebben a lerombolódott állapotában ismerhettem meg. Az istállót és a melléképületek tetejét díszítő görög mitológia figuráknak már csak a maradványait láthattam, majd az évek folyamán ezek is teljesen eltűntek. Bár félve, de sokszor bemerészkedtünk a beomlott tetejű istállóba, hogy megnézzük a még megmaradt kagyló alakú itatómedencéket meg a főépületben hajdanán sakkfigurákkal díszített lépcsőt, amely már annyira be volt omolva, hogy nem tudtunk felmenni rajta. Ide képzeltem azt a rég mesébe illő világot, amelyről a nagyszüleim sokszor meséltek. Csak jóval később könyvekben kutatva sikerült a fájdalmas jelent az elmúlt tényekkel összekapcsolnom. Bíró József művészettörténész 1934-ben így írt a berendezésről: "A szebbnél szebb bútorokkal berendezett szobák között a Mária Terézia-szalon kék és sárga színeivel válik ki, meg az arcképcsarnokos biliárd-szoba és a kerek bástya könyvtárszobája…, a lépcsőházban álló páncélok és a legérdekesebb erdélyi különlegesség, a GBG betűkkel ellátott sakk-készlet... A nagy teremben sakkozott ezekkel Bánffy György Erdély gubernátora, miközben a lakájok ide-oda cipelték a nem éppen könnyű bábukat." 

Gróf Bánffy Miklos Kolozsváron született,  a család Bonchidai birtokán nevelkedett, majd tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. A politikai pályát, amelyre családja biztatta, soha nem érezte magáénak, ezért 1926-ban végérvényesen hazaköltözött a Bonchidai kastélyba, ahol az írásnak szentelte életét. Anakronisztíkus életet élt, a kastélyba soha nem akarta bevezetni a villanyt, gyertyafénynél írt hatalmas könyvtárában, a vendégeket este barokk ízlésű libériába öltözött inasok fáklyavilág mellett vezették a vendégszobákba. 

Bánffy Miklos kevés figyelmet fordított az evés örömeinek leírására. Egyik könyvében egy uzsonnáról számol be  részletesebben, ahol tömérdek hideg húsok, frissen köpült vaj, lépes- és csurgatott méz, birsalmasajt, háromféle liktárium, sós és édes sütemények, fánkok, csöröge, vajas és tepertős pogácsák, tea és tejeskávé voltak felszolgálva. 

Az Erdélyi trilógia regényében, egy erdélyi kastély ebédjét írja le: '' Az emeleti nagy teremben, mely kettészelte az egész épületet, óriási asztal volt terítve. Vagy negyvenen ültek körülötte..Behozták az első fogást az inasok. Főtt csuka...Miután az első fogás után némi csörömpöléssel kicserélték a tányérokat, beérkezett a második, az Erdélyi lakomák fénypontja, a hideg Richelieu-pulyka. Óriási szügyű domborúkét madár: dübbeszkedő mellük mindenféle kitűnő aprólékot rejtett, valósággal kincseit a legjobb falatoknak. ..Miután a fagylaltot és a hatalmas tortákat körülhordták...a társaság fölkelt és kivonult az ebédlőből.  
Szintén ebben a könyvben leírja, hogy éjszakai bálozás közben hideg büfé volt: "pisztráng és császármadár tálak, és egy hosszú őzhát...Házisonkák, és ami a fő, fölséges nyúl, meg gyöngytyúkpástétomok...termetes torták, kompót, sütemények, mindenféle édesség".

A Richelieu-pulyka receptjét megtaláltam a Marosi Ildikó szerkesztette, Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola Kipróbált receptek szakácskönyvében. Karola, Bánffy Miklós múzsája volt, az Erdélyi Trilógia főhősnőjét Milóth Adriennet is róla mintázta s bár az író az apja ellenállása miatt nem vehette feleségül, élete végéig közeli barátságban maradtak. 
Valószínűnek tartom, hogy Karola a Bánffy által említett Richeileu pulyka receptjét jegyezte le a szakácskönyvében.

Megjelent a Boszorkánykonyha 4. számában