Hagyományos szilvaíz és Szilvaízes bukta

Szilvaízes bukta

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 5 dkg cukor,1 tasak vaníliás cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 2 tojássárgája 2 dl tej, fél citrom reszelt héja, csipet só, 2,5 dkg élesztő;  továbbá: 20 dkg szilvaíz, 10 dkg vaj, 1 tojás. 

Elkészítése: A langyos tejet összekeverjük a cukorral és az elmorzsolt élesztővel. A lisztet dagasztótálba szitáljuk, hozzáadjuk az összes többi hozzávalót és  megdagasztjuk. Letakarjuk, 40 percig kelni hagyjuk. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk és téglalap alakúra nyújtjuk, majd 7x7 cm-es kockákra vágjuk. Mindegyik tésztadarab egyik szélére 1 teáskanál szilvaízet teszünk, feltekerjük, majd olvasztott vajba mártjuk,és sütőpapírral bélelt tepsibe egymás mellé tesszük. 20 percig pihenni hagyjuk, majd lekenjük felvert tojással és előmelegített sütőben, 190 fokon, 25 perc alatt megsütjük. 

Hagyományos szilvaíz főzés üsteben 

A vidéki gazdaságok egyik augusztus végi- szeptember elejei nagy munkálata a szilvaíz üstben való főzése, ami akár egy társadalmi esemény is lehet, ha a család mellett a rokonság és a szomszédság is hivatalos segíteni. A kimondott szilvaíz főzést több munkálat előzi meg. Erre az alkalomra vályogból és pelyvás sárból tapasztott katlant készítenek az udvaron és ebbe helyezik a rézüstöt. A katlan szerepe, hogy a nagy üstöt megtartsa és körülötte szabadon mozoghassanak a kavarok, valamint, hogy a meleget az üst körül tárolja, azáltal  kevesebb tűzelő anyagra lesz szükség. A gyümölcsfák alatt lekaszálják a füvet, helyenként ponyvát vagy nagy méretű fóliát tesznek a fák alá, hogy a szilva szedése hamarabb menjen. Csak kimondottan egészséges, friss, ez alkalommal összeszedett szilvából lehet az ízet elkészíteni. Vékony farudakkal óvatosan leverik a fákról, kosarakba gyűjtik, majd következik a palolás vagyis a szilva alapos átválogatása és több vízben való átmosása. Ezt régen többnyire fateknőkben végezték. A megmosott szilva egy részét kézzel összetörik, hogy levet eresszen és főni teszik a rézüstbe, ahol egyenletes tűzön, állandó kavarás mellett felfőzik, majd folyamatosan adagolják a többi szilvát, míg az üst meg nem telik. A kavarást úgynevezett kavaró vitorlával végzik, ami két, keresztben összeerősített deszka, melynek formája követi az üst aljának a vonalát, ezt facsappal az üst füléhez rögzített tengelyhez fogják és ezt állandó  mozgásban tartják, hogy a szilva oda ne égjen. Kavaróvitorla hiányában, úgynevezett evezőlapáttal kavarják az ízet. Mikor a szilva magja kiválik és a héja összesodródik kész a penyő, amit kimernek és házilag készített szitán vagy lyukacsos cserépedényben átpasszíroznak. Ez a cibere, amit visszatesznek a tisztára mosott  üstbe és további kavarással sűrűre főznek. Ez a sűrítés vagy öregítés, ami akár 12 órát is igénybe vehet. A szilvaíz akkor van kész, mikor a belemerített fakanálról nem csöppen le.  Kihűlés után cserép vagy hibátlan zománcozott edényekben tárolják. A valódi szilvaíz vastag, mégis krémes, kenhető, nagyon sötét, majdnem fekete színű, kellemes ízű és illatú.
A szilvalekvárt a népi gyógyászatban is használják. Éhgyomorra fogyasztva 1-2 teáskanállal, hashajtó hatása van.