Oldalak

2015. október 28.

PIROSKA ÉS A FARKAS


                                                               PIROSKA ÉS A FARKAS






    

                       Volt egyszer egy kedves, aranyos kislány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája szerette: a világ minden kincsét neki adta volna. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát. A kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta; el is nevezték róla Piroskának.
Piroskáék bent laktak a faluban, nagymama pedig kint az erdőben, egy takaros kis házban.
Egy szép napon azt mondja Piroskának az édesanyja:
- Gyere csak, kislányom! Itt van egy kalács meg egy üveg bor, vidd el a nagymamának. Beteg is, gyönge is szegényke, jól fog esni neki. Indulj szaporán, mielőtt beáll a hőség. Aztán szépen, rendesen menj, ne szaladgálj le az útról, mert elesel, és összetörik az üveg, kifolyik a bor, és akkor mit iszik a nagymama! Ha pedig odaérsz, ne bámészkodj összevissza a szobában; az legyen az első dolgod, hogy illedelmesen jó reggelt kívánj.
- Bízzad csak rám, édesanyám, minden úgy lesz, ahogy mondod - felelte Piroska az intelemre, azzal karjára vette a kosárkát, és útnak indult. Átvágott a mezőn, beért az erdőbe; hát ki jön szembe vele? Nem más, mint a farkas.
- Jó napot, Piroska! - köszönt rá a kislányra.
Az meg mosolyogva, jó szívvel felelte:
- Neked is, kedves farkas! - Nem tudta még, milyen alattomos, gonosz állattal van dolga.
- Hová ilyen korán, lelkecském? - szívélyeskedett tovább a farkas.
- Nagymamához.
- Aztán mit viszel a kosaradban?
- Bort meg kalácsot. Tegnap sütöttük; szegény jó nagymama gyönge is, beteg is, jót fog tenni neki, legalább egy kicsit erőre kap tőle.
- És hol lakik a nagymama, Piroska?
- Itt az erdőben, a három tölgyfa alatt. Biztosan ismered a házát, mogyorósövény van körülötte.
- Persze, persze, most már emlékszem rá; talán negyedóra járásra van innét.
"Ez a zsenge fiatalka jobb falat ám, mint az öreg! - gondolta magában a farkas, és a szeme sarkából végigmustrálta a kislányt. - De vigyázat! Lássunk furfangosan a dologhoz, hogy mind a kettőt megkaphassuk. Mert akármilyen öreg csont, azért a nagymama is elkel a bendőmbe!"


Egy darabig együtt mentek, aztán a farkas egyszerre csak felkiáltott:
- Nézd csak, Piroska, mennyi szép virág virít körülöttünk! Én a helyedben bizony szednék egy szép csokrot a nagymamámnak!
Piroska szétnézett: valóban, a fák alja tele volt szebbnél szebb erdei virággal, a lombok közt meg úgy csicseregtek a madarak, hogy öröm volt hallgatni.
"Igaza van ennek a farkasnak - gondolta a lányka -, nem is hittem volna róla, hogy ilyen figyelmes jószág! Korán van még, nem kell sietnem; nagymama biztosan örülni fog a virágnak."
Azzal letért az útról, és tépegetni kezdte a sok tarka virágot, egyik szálat a másik után, előbb csak az út mentén, aztán egyre beljebb; mert valahányszor egyet leszakított, mindig úgy találta, hogy odább az a másik még sokkal szebb. Odafutott, azt is leszedte, és így mind mélyebbre és mélyebbre került az erdőben.
A farkas megvárta, míg a lányka eltűnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagymama házához, és bekopogtatott.
- Ki az? - kérdezte a nagymama az ágyból.
- Én vagyok, Piroska - felelte a farkas olyan vékony hangon, amilyet csak ki tudott szorítani magából. - Nyisd ki az ajtót, hoztam neked friss kalácsot, finom bort!
- Nincs kulcsra zárva - mondta az öregasszony -, csak a kilincset kell lenyomnod. Nagyon gyönge vagyok, nem tudok fölkelni.
A farkasnak se kellett kétszer mondani: benyitott, odarohant az ágyhoz, és se szó, se beszéd, bekapta a nagymamát.
- Ezzel hát megvolnánk - mondta elégedetten -, lássuk a következő fogást.
Ott volt a széken a nagymama ruhája, főkötője szép rendben ahogyan az este letette. A farkas magára kapta a szoknyát, belebújt a réklibe, föltette a főkötőt, befeküdt az ágyba, és behúzta az ágyfüggönyt. Jól magára húzta a paplant, egészen az orráig, hogy minél kevesebb lássék ki belőle, és elkezdett halkan nyögdécselni, mint aki nagybeteg.
Piroska meg azalatt csak szaladt virágtól virágig, hallgatta a madárszót, figyelte a lepkék táncát, és csak akkor jutott eszébe a nagymama, mikor már olyan nagy volt a bokrétája, hogy alig fért a kezébe. Nosza, útnak eredt, szaporázta a lépést, míg a három tölgyfa alatt föl nem tűnt a mogyorósövényes kis ház.
- Nagymama! - kiáltotta már messziről. - Nagymama! Én vagyok itt, Piroska!
Egy kicsit furcsállotta ugyan, hogy a ház ajtaja tárva-nyitva; de aztán azt gondolta: "Szegény nagyanyó biztosan nagyon várt már; nyitva hagyta az ajtót, hogy meghallja, ha jövök." Belépett a szobába, de valahogy odabent is olyan furcsa volt, hideg-e, meleg-e, maga s tudta, csak egészen beleborzongott. És hogy a félelmét elűzze, nagyot kiáltott:
- Jó reggelt kívánok, nagyanyókám!


Nem felelt senki. Hanem az ágy felől mintha elhaló nyögdécselést hallott volna.
- Nagymama, mi bajod? - kiáltotta ijedten Piroska, és elrántotta a függönyt.
Szegény öreg nagyanyó ott feküdt az ágyban nyakig betakarva, és olyan, de olyan furcsa volt!
- Ej, nagymama, de nagy a füled! - csapta össze Piroska a kezét.
- Hogy jobban halljalak! - hangzott a felelet, de az is olyan különösen, olyan reszelősen, hogy a kislány rá sem ismert.
- Ej, nagymama, de nagy a szemed!
- Hogy jobban lássalak!
- Ej, nagymama, de nagy lett a kezed!
- Hogy jobban megfoghassalak!
- Ej, nagymama, de szörnyű nagy a szád!
- Hogy jobban bekaphassalak!
Alighogy kimondta, egy ugrással kint termett a farkas az ágyból, és bekapta szegény kis Piroskát. Aztán, mint aki dolgát jól végezte, visszafeküdt és elaludt. Álmában olyan horkolást csapott, hogy csak úgy rezegtek tőle a kis ház ablakai.
A vadásznak éppen arra vitt az útja. Ahogy meghallotta a nagy fűrészelést, csodálkozva állt meg. "Ejnye, hogy horkol ez az öregasszony - gondolta. - Csak nincs valami baja?"
Bement a szobába, odalépett az ágyhoz; hát látja, hogy a farkas fekszik benne!
- Megvagy, vén gonosztevő! - kiáltotta. - Mennyit kerestelek!
Kapta a puskáját, le akarta puffantani. Már-már elhúzta a ravaszt, de akkor eszébe jutott: hátha a farkas megette a nagymamát! Nem lőtt rá, hanem előkereste a fiókból az ollót, fölvágta a vén ragadozó hasát, és kiszabadította Piroskát is meg a nagymamát is. Szegény öreg alig pihegett már; Piroska meg, ahogy kikerült a napvilágra, felsóhajtott:
- Jaj, de féltem! Olyan sötét volt a farkas gyomrában!
Köveket hoztak, megtömték velük a farkas hasát, aztán a vadász összevarrta a bőrét. Az ordas nemsokára fölébredt. Odébb akart állni, de ahogy kiugrott az ágyból, a nehéz kövek lehúzták a földre: lerogyott, elterült, és kiadta a páráját.
Akkor az erdész megnyúzta a vadállatot, és hazavitte a bundáját. Nagymama megette a kalácsot, megitta a bort, és új erőre kapott tőle. Piroska pedig megfogadta:
- Soha többé nem térek le az útról, és nem szaladgálok be az erdőbe, ha egyszer édesanyám megtiltotta.
És ezzel vége is volna a mesének, ha folytatása nem volna. Mert - így beszélik - Piroska egyszer, nem sokkal ezután, ismét kalácsot vitt az erdőbe a nagymamának, és útközben találkozott egy másik farkassal. Alattomos, komisz jószág volt az is, szerette volna mindenáron letéríteni a kislányt az útról. De beszélhetett, amit akart! Akármilyen mézes-mázosan szólítgatta is, Piroska most már okosabb volt, ügyet sem vetett rá, sietett egyenesen a nagymamához.
Letette a kosárkát az asztalra, aztán nyomban mesélni kezdte, mi történt.
- Képzeld, nagymama, megint találkoztam egy farkassal! Tisztességgel köszönt, nyájasan szólt hozzám, de a szeme semmi jót nem ígért. Ha nem nyílt úton történik a dolog, biztosan bekapott volna!
- Akkor jó lesz bereteszelni az ajtót, nehogy ránk törjön! - mondta a nagymama.
Csakhamar kopogtatott is a farkas.
- Nyiss ajtót, nagyanyó, én vagyok itt, a kis unokád, friss kalácsot, finom bort hoztam!
Hanem azok odabent egy mukkot sem szóltak. A farkas egy ideig kapargatta, feszegette az ajtót, de hiába: a retesz jól tartott. Bosszúsan odébb ment hát, aztán megint visszajött, bekémlelt az ablakon, kódorgott a ház körül, végül pedig fölkapaszkodott a háztetőre, hogy majd ott kivárja, míg Piroska este hazaindul; akkor - gondolta - majd utána lopakodik a sötét erdőben, és fölfalja.
De a nagymama kitalálta a szándékát, és túljárt az eszén. Azt mondta Piroskának:
- Fogd a vödröt, kislányom, hurkát főztem tegnap, mit álljon itt a leve, hordd ki a házból, öntsd oda az eresz alá, abba a nagy kőteknőbe!
Piroska nekiállt, hordta a hurkalevet, egyik vödörrel a másik után, míg tele nem lett vele az öblös kőteknő.
Odafent a háztetőn a farkas orrát csakhamar megcsapta a hurkaszag. Ettől egyszerre nagyon nyugtalan lett, nyújtogatta a nyakát, szimatolt, topogott, csiklandozta az ínyét a finom illat. Addig izgett-mozgott, míg egyszercsak megcsúszott; elvesztette az egyensúlyát, legurult a tetőről, belepottyant a teknőbe, és megfulladt a hurkalében.
Meg is érdemelte!





2015. október 27.

Zöldborsos csirkecomb






Hozzávalók 2 személyre: 2 egész csirkecomb, 25 dkg zöldborsó, 1 hagyma, 1 paradicsom, 1 dl paradicsomlé, 4 evőkanál olaj, só, bors, fűszerpaprika, petrezselyemzöld.

Elkészítése: A csirkecombokat megmossuk szárazra töröljük, bedörzsöljük sóval meg borssal. Az olajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a húst megpirítjuk benne, majd kivesszük és félretesszük. A visszamaradt zsiradékon megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk az apróra vágott paradicsomot, összesütjük, megszórjuk fűszerpaprikával, majd visszatesszük a combokat és felöntjük a paradicsomlével. A serpenyőt lefedjük és lassú tűzön pároljuk. Mikor a hús majdnem készen van, beletesszük a zöldborsót, ha szükséges, felöntjük kevés meleg vízzel, megsózzuk  és fedő alatt készre pároljuk. A végén megszórjuk a petrezselyemzölddel. 



2015. október 24.

Sütőtökös-kakaós kalács





Hozzávalók: 50 dkg liszt, 20 dkg sütőtökpüré, 5 evőkanál cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 2-2,2 dl tej, 0,5 dl olaj, 1 tojás sárgája, 20 g élesztő, 1 evőkanál kakaó+ 2-3 evőkanál tej;a tetejére: 1 tojás sárgája, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál tej. 

Elkészítése:  A lisztet átszítáljuk, közepébe mélyedést csinálunk, beleöntünk 1,5 dl tejet, belemorzsoljuk az élesztőt, megszórjuk kevés cukorral és összekavarjuk, majd 10 percig hagyjuk felfutni. Ekkor hozzáadjuk a tojás sárgáját, a megmaradt cukrot meg vaníliás cukrot, a sütőtökpürét, az olajat és további, szükség szerinti mennyiségű tejjel rugalmas tésztát dagasztunk. A tésztát 2 részre osztjuk, felébe beledolgozzuk a tejjel elkevert kakaót, majd két edényben,letakarva kelni hagyjuk. A megkelt tésztákat lisztezett felületre borítjuk és két-két részre osztjuk, majd mindegyiket téglalap alakúra nyújtjuk. A fehér lapokra ráhelyezzük a kakaós lapokat és feltekerjük, majd két, sütőpapírral bélelt kalácsformába tesszük. 20 percig pihenni hagyjuk, utána pedig lekenjük az olajjal és tejjel elkevert tojássárgájával. 200 fokra előmelegített sütőben, 25 percig sütjük.  


2015. október 23.

Avokádós padlizsánsaláta




Hozzávalók 4-6 személyre: 2 gömbpadlizsán, 2 avokádó, 1,5 dl olaj, 2 paradicsom, 2 cikk fokhagyma, 1 zöld citrom, só, bors.


Elkészítése: A padlizsánt grillen vagy sütőben megsütjük, majd lepucoljuk a a héját és szűrődni hagyjuk. Közben avokádó majonézt készítünk, ehhez az egyik avokádót megpucoljuk, a húsát kockákra vágjuk és  botmixer hosszúkás edényébe tesszük. Hozzáadjuk a fokhagymát, 2-3 evőkanál citromlevet, egy csipetnyi sót meg borsót és botmixerrel krémesre kavarjuk, miközben vékony sugárban öntjük hozzá az olajat. A lecsöpögtetett padlizsánt darabosra vágjuk, hozzáadjuk a kis kockákra vágott paradicsomot és a megmaradt avokádót. Alaposan összekeverjük, ha szükséges, további sóval, borssal meg citromlével ízesítjük.  Pirított kenyérrel tálaljuk. 





Salata de vinete cu avocado

Ingrediente pentru 4-6persoane: 2 vinete rotunde, 2 avocado coapte, 150 ml ulei, 2 roșii, 2 căței de usturoi, 1 lămâie verde, sare, piper.

Prepararea: Vinetele se coc pe grătar, se curăță de coajă și se lasă la scurs. Un avcocado se taie în două, se scobește pulpa și se pune în vasul blenderului vertical. Se adaugă usturoiul curățat, sare, piper și 2 linguri de zeamă de lămâie verde și se mixează cu blenderul vertical, turnând între timp uleiul în fir subțire. Se obține o cremă de consistența maionezei. Vinetele scurse între timp se taie grosier, se  adaugă  avocadoul rămas și roșiile tăiate cubulețe mici, maioneza de avocado și se amestecă bine. Se asezonează cu sare și piper și se potrivește gustul cu zeamă de lămâie verde.  Se servește cu pâine prăjită.