A KIS CSACSI MEG A NAGY NYUSZI - Gárdonyi Géza
- Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az
istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre.
Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.
- Mi az a mező, anyukám?
- A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni.
Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
- Jaj, de megijedtem.
- Mitől?
- Furcsát láttam.
- Mit láttál?
- Icike-picike kis csacsikat.
- Mekkorákat?
- Mint a fülem.
- Nem lehet az.
- De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.
Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.
- Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl.
- Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl.
Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának:
- Nem csacsik ezek, te kis nyúl.
És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.
Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.
Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.
- Mi az a mező, anyukám?
- A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni.
Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
- Jaj, de megijedtem.
- Mitől?
- Furcsát láttam.
- Mit láttál?
- Icike-picike kis csacsikat.
- Mekkorákat?
- Mint a fülem.
- Nem lehet az.
- De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.
Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.
- Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl.
- Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl.
Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának:
- Nem csacsik ezek, te kis nyúl.
És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.
Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.
Povestea micului
măgăruș și a iepurelui cel mare -
după o poveste scrisă de Gardonyi Géza. Traducere Albu Monica Beatrice
Trezește-te, micul meu măgăruș – trezi blând mama măgărușul în zori de
zi. Azi ieșim pe câmp. Hopa!, sări măgărușul și se opri drepți în picioare,
gata de plecare:
Mami, ce e aia, câmp? Întrebă fluturând vesel din urechi
Câmpul, dragul meu, nu e altceva decât o masă mare-mare și verde. E așa
de mare că nu poți niciodată să mănânci tot, dintr-un capăt în altul.
Descrierea câmpului îi plăcu tare mult măgărușului - porni în pași de
dans după mama lui. Pe câmp, în timp ce se căzneau să mănânce tot ce vedeau,
dintr-o parte până în cealaltă, deodată măgărușul fugi la mama lui:
Vai, ce m-am speriat!
Ce s-a întâmplat?!
Am văzut ceva tare ciudat!
Ce anume?
Niște măgăruși mici, mici de tot!!!
Cât de mici?
Cât urechea mea!
Nu se poate...
Ba da, se poate! Țopăiau ca greierii. Hai să-ți arăt, dacă nu mă crezi!
Își duse mama în locul cu pricina. Și ce să vezi? Doi iepurași stăteau în
fundic și se spălau.
Vaiii, dar ce iepuri uriași văd! Strigă unul din iepurași zărind măgarii.
Nu sunt iepuri, prostuțule - îi spuse mama iepuroaică puiului. Ești
prostuț ca un măgăruș!
Iar mama măgărușului îi spuse acestuia:
Vai dragul meu, ești sperios ca un iepuraș! Și tuspatru se priviră cu
prietenie. După ce au terminat schimbul de priviri, măgărușul porni spre casă
cu mama lui. La fel făcu și iepurașul, pornind spre casă cu mama lui.
1 megjegyzés:
Nagyon jó!!!
Megjegyzés küldése