Egy szegény ember talált egy nagyon nagy tököt. Elvitte
Mátyás királynak, odaadta ajándékba. Mátyás meg pénzt
adott a szegény embernek, annyi pénzt, hogy két ökröt
vehetett rajta. Így aztán négy ökrön szánthatott, mert
azelőtt is volt két ökre. A szomszédja gazdag ember volt,
kérdezte, hogy hol vette azt a két ökröt. A szegény ember
elmondta, hogy így meg így talált egy nagy tököt, aztán
Mátyás királynak adta ajándékba. Na, jól van, majd viszek
én is valamit. Volt neki egy szép csikója, odaadta Mátyás
királynak ajándékba. Nézi Mátyás a szép csikót, egyszer
azt mondja:
– Ez már csakugyan szép csikó, ilyent még magam sem
láttam!
Odavezeti a gazdag embert a tökhöz, hogy hát ő látott-e
már ilyen nagy tököt?
– Na, már ilyent még magam sem láttam!
– Na, legyen a magáé azért a csikóért!
Mert Mátyás király tudta, hogy gazdag ember, nincs
rászorulva a pénzre. Azt a tököt adta néki, amelyiket a
szegény embertől kapott. Ilyen igazságos volt.
(népmese)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése