Élt az erdőben egy nyúl. Jól él nyáron, semmi gondja,
hej, de télen sanyarú a sorsa – szérűre kell mennie, onnan zabot csennie.
Elmegy egyszer egy paraszthoz, parasztember szérűjére –
ott van már egy falka nyúl. A mi nyulunk így beszél:
– Nem bajuszkám van: araszos bajszom, nem lábacskám,
roppant mancsom, nem fogam van, agyaram van. Nem félek én senkitől.
Elfecsegték a nyulak a holló nénének, mivel kérkedett a
társuk. Az pedig a nagy kérkedő keresésére indult. Rá is talált egy fa tövében.
Megijedt a nagy legény.
– Holló néne, ó, jaj nekem, soha többé nem kérkedem!
– Halljam, hogy kérkedtél!
– Nem bajuszkám van: araszos bajszom, nem lábacskám,
roppant mancsom, nem fogam van, agyaram van!
Megcibálta szelíden a holló.
– Ne dicsekedj máskor!
Egyszer a holló kerítésére telepedett, a kuvaszok
megtámadták: húzták, tépték, rázták, cibálták. Meglátta ezt a mi nyulunk:
„Segítek én rajta!” – gondolta magában.
Felszökkent a dombra és ott békésen megállott. A kuvaszok
észrevették, odahagyták a holló nénét, s a nyúl után eredtek. Elröppent a
holló, fel a kerítésre. A nyúl meg elszaladt a kuvaszok elől. Találkozott
nemsokára ezzel a nyúllal a holló néne, s lekiáltott néki:
– Nem kérkedő vagy te: igazi vitéz vagy te!
2 megjegyzés:
Imádom a meséket amiket itt hozol Adél :-)
Köszönöm, Anikó! :) Én is nagyon szeretem csinálni, kicsit újból gyereknek érzem olyankor magam. Egy gyereklapba készítem őket.
Megjegyzés küldése