Knézy
Judith, Somogy régi ételei könyvéből 1988
A könyvben számos régi étel receptje található, mint például a juva, katrabóca, dödölle, tungeri, tejfölsajt, görhöny, prósza, lekváros kevert vagy vert perec.
Katrabóca avagy aludtejleves
Hozzávalók:
2 liter tej, 1 evőkanál liszt, 4 szelet pirított kenyér, só.
Elkészítése:
A házi tehéntejet szobahőmérsékleten megalvasztjuk(24-36 óra). 12-16 óra
után egy evőkanállal a felületén összegyűlt tejszínt leszedjük, majd a tejet
tovább alvasztjuk. Mikor teljesen megaludt, egy késsel darabosra vágjuk, kis
lángon 45-50 °C fokra melegítjük, közben 1-2 x finoman átkeverjük, majd
félrevesszük és 1-2 órát pihenni hagyjuk. Egy szűrőbe sűrű textilt teszünk, egy
edényre állítjuk és beleöntjük a kihűlt aludttejet, majd a textil négy sarkát
összefogjuk, megkötözzük és felakasztjuk, hogy a savó lecsöpögjön. A savót
feltesszük főni, ízlés szerint megsózzuk, majd hozzáadjuk a liszttel kikavart
tejszínt és 2-3 percig forraljuk. Tálaláskor belemorzsoljuk a túrót és pirított
kenyeret adunk mellé.
Megjegyzés: Behűtve nagyon finom(melegen is
jó), nyári napok tökéletes hűsítő levese. Az eredeti recept plusz tejet és
tejfölt írt hozzá, de szerintem fölösleges, a tejszín amit a házi tehéntej zsírossága
adott, pont elég volt hozzá. Nagy melegben vigyázni kell, hogy az aludttej ne
savanyodjon meg túlságosan.
Knézy Judith, 1988-ban megjelent Somogy
régi ételei könyvében lejegyzi, hogy
a honfoglalás kori somogyiak, Koppány vezér alattvalói, a búzát, kölest és
árpát termesztették, és később elterjedt a rozs és a zab is, melyekből főként
kásákat és kelesztetlen lepénykenyereket készítettek. A kenyérsütés ritka,
ünnepi alkalom volt, de a vízimalmok elterjedésével mindennapossá vált. A rozs
volt a fő gabonanövény, de a XIX. század közepétől kevertek a kenyértésztába
kukoricalisztet és krumplit is. A kerti növények is fontos táplálékot
jelentettek, mint például a bab, lencse, káposzta és répafélék, melyekből
főzeléket készítettek. A káposzta különösen népszerű volt, és többféleképpen
tartósították. Az állattartás is jelentős volt, főként juhot és disznót
tartottak, később pedig szarvasmarhát is. A disznóvágás nagy ünnep volt, és a
húst különféle módon tartósították. A vadászat és a halászat is fontos szerepet
játszott, de a vadászat inkább a nemesség kiváltsága volt. A halakat nyárson
sütötték, halászlét főztek, és tartósítás céljából füstölték vagy szárították. Tejtermékekből
is sokat fogyasztottak, és a szőlőtermesztés és borkészítés szintén jelentős
volt. A gyümölcsök közül a szilva volt a legkedveltebb, aszalták és lekvárt
készítettek belőle.
Supă de zăr rețetă veche din zona Somogy/Ungaria
Ingrediente: 2 litri de lapte vacă(de casă), 1 lingură de
făină, 4 felii de pâine prăjită, sare.
Prepararea: Laptele
de vacă se toarnă într-un vas de ceramică și se lasă la acrit la temperatura
camerei, timp de 24-36 de ore(depinde de căldură). După 12-16 ore, se colectează
cu o lingură smântâna de la suprafață, iar laptele se lasă să se închege în
continuare. Când este complet închegat, se taie cuburi cu un cuțit, după care se
încălzește la foc mic până la 45-50°C, timp în care se amestecă ușor de 1-2 ori(laptele
se va brânzi), apoi se ia deoparte și se lasă timp de 1-2 ore la răcit. Se pune
un material textil dens într-o strecurătoare, se așază peste un vas și se
toarnă laptele brânzit el, apoi se strâng cele patru colțuri ale materialului
textil, se leagă și se suspendă pentru a se scurge zerul. Zerul obținut se pune
la fiert, se sărează după gust, apoi se adaugă smântâna colectată amestecată cu
făina și se fierbe timp de 2-3 minute. Se ia deoparte și se lasă la răcit. La
servire, se adaugă brânza sfărâmată în supă și se servește cu pâine prăjită.